Zene: A szám leginkább egy számvetésnek tűnik, azaz a múlt "eredményeit" összeveti a jelen kor dicstelenségével. Az alapszituáció ezért jó, de a szöveg inkább tűnik monológnak, mint rapnek/dalnak, ezért nem is ült meg annyira a fülemben.
Klip: A fekete-fehér klasszul szemlélteti a depresszív hangulatot, viszont a fejek túlságosan sokszori mutatása egysíkúvá teszi a képi világot - még ha önvallomásokról is van benne szó.
Értékelés: ***
Zene: Elsőre nem tűnik nagyon kreatívnak egy olyan szám írása, aminek minden második sora ugyanaz. Viszont ha jó alaposan megrágjuk a dal mögöttes mondanivalóját, akkor mindjárt máshogy állunk hozzá: tán a legszellemesebb megfogalmazása a tökéletességről való lemondásnak.
Klip: Fura, érdekes, de valószínűleg a korabeli ganxta klipek kifigurázása állhatott a koncepció mögött. (vagy hülyeséget beszélek, az a baj?)
Értékelés: *****
Zene: Hát... Ez a szám ékes példája annak, amikor egy popsztár költőieskedni akar. Mert ilyenkor születnek az ilyen csöppet izzadságszagú szövegek, még ha van is benne valami, de így csak félkarú óriás.
Klip: A fény az alagút végén kép tetszett, és Kamarás Iván jelenetei is ülnek, de az öltönyös fickós képeket nem tudtam hova tenni.
Értékelés: ***
(Utólagosan ezzel a dallal kívánok minden édesanyának boldog anyák napját!)
Zene: Talán a legszebb magyar dal, amit valaha az édesanyák köszöntésére írtak. igaz, hogy kicsit Abbás a hangzás, és az is, hogy a szöveg önmagát ismétli, de kérdem én: meg lehet-e elégszer köszönni egy (jó) édesanyának a törődést?
Klip: Bár nem túl mozgalmas, de érdekes volt a terem (mi is ez pontosan?) először sötétben, aztán kivilágítva. Utóbbinál mindenképpen adott egy hangulatot.
Értékelés: *****
Zene: Noha már az eredeti magyar/cigány népdal is erőteljesen ismétlődik, viszont az előadók egy gyönyörű lassú zenét komponáltak mellé. Egy dal, ami egyszerre ad okot az örömre és a szomorúságra, néhány sorban egész életet elmesélve.
Értékelés: 5* lenne
Zene: A csapat ügyesen fogta meg a vidám, életélvező reggie világát, viszont ezen a számon túlságosan is érződik még az amatörizmus és az akcentus.
Klip: Nocsak, mi mindent ki lehet hozni egy jamaikai zászlókkal teleaggatott mikrobusz belsőből!
Értékelés: ****
Zene: Tény, hogy ez az együttes már nem az az együttes, viszont a fő eszenciájukat, a költői szöveget sikerült megtartaniuk. És ez teljesen jó, főleg egy ilyen, önmagunkat kereső dalban.
Klip: Tetszettek nagyon az egyszerű kamerás felvételeket feldobó fekete-fehér grafikák.
Értékelés: *****
